.

.

.

.

 

.

2014. szeptember 27., szombat 07:48

Úti-film forgatás werk negyedik rész - A KEZDETEK – ÜZLETI MEGBESZÉLÉSEK (A KUFIC LOUNGE, FLYING CARPETS, THE TORCH DOHA ÉS ASPIRE ZONE)

Értékelés:
(1 szavazat)

A hajnali lefekvés ellenére (kb. félkettő lehetett), az évtizedeken keresztül megszokott ébredésem korai időpontja itt mit sem változott. Legfeljebb annyiban tért el, hogy közép-európai időhöz képest egy órával korábbra járt a reggel. Így azon csodálkozhattam csak, hogy az órámon néhány perccel múlt hat óra, ami helyi idő szerint hétnek felelt meg. Nem állítom, hogy kipattantam az ágyból, már csak azért sem, mivel semmiféle, más szállodákban megszokott, reggeli készülődés zaja nem hallatszott, illetve szinte semmi fényt nem eresztett át – a mintegy öt méter magas mennyezetről – a padozatig érő sötétítő függöny. Eszembe villant a tablet nyújtotta lehetőség és „vezényeltem” a függönyöknek, melyek a zümmögő motorok segítségével szétnyílottak szobám teljes szélességében. Micsoda változás! A keleti-délkeleti elhelyezkedésnek köszönhetően a horizontot már bőven elhagyó felkelő nap fénye vakítóan vágott be. Pár pillanatig ki sem tudtam nyitni a sötétséghez szokott szemem. A ragyogás betöltötte az egész szobát és a Dohára néző üvegfalon keresztül rá lehetett látni a már jócskán ébredező városra. Még az ágyban heverészve eszembe ötlött, hogy számomra a nap kezdete csak egy kávé után értelmezhető. Így hát lassan kikászálódva az ágyból boldogan vettem birtokba a szobához „rendszeresített” ultra modern kapszulás kávégépet. A többféle aroma közül kiválasztottam a nekem legmegfelelőbbet és már készült is a reggeli energiaital. Kezemben a gőzölgő frissen főzött nagyadag kávéval leültem az üvegfal előtti íróasztalhoz és felélesztettem laptopomat. A wifi kapcsolódást követően már néztem is az otthoni híreket. Lassan kortyolva kávémat, szörfözve a neten, kezdett a reggeli tompultságom eltűnni. Eszembe ötlött társam, aki – megvallom jó alvókával bír – talán még alszik. A fürdőszobai akcióm előtt a nevemet és a szobaszámomat kijelző telefonon (természetesen mindenféle szolgáltatást nyújtó LCD kijelzős készülék – a napi időjárástól, a város térképén keresztül az elérhető telefonszámokig és egyéb más lehetőség is) felcsörgettem. Ahogy gondoltam, hosszan csöngött a telefon, mire egy kegyetlenül álmos hang morgása hallatszott. Nem idézem ékes magyarságát, de tény, hogy a mélyen alvót ilyen kegyetlenül felzörgetve, nem maradt véleménynyilvánítás nélkül.

Végül, ha nehezen is, de kezdetét vette a reggel. Mivel hétórától már lehetett reggelizni, így egy kis kitérővel ez lett volna első napi rutinunk. Azért csak lett volna, mert kétfős stábunk egyik tagja (nem én) a kávé mellé szerette a füstöt is fújni.

Irány az előcsarnok (lobby), ahol sajátságos arab kufic építészeti stílust idéző hallszerű benyílók (lounge) kerültek kialakításra. Olyan arab írásjeleket tartalmazó benyílok voltak, melyeket a belépő felől két oldalon és felül keresztben, a Koránból vett idézetek szegélyeztek. Az előcsarnok fenti galériájáról letekintve láthatóvá vált, hogy a kufic mennyezetére felülről is ezek a Koránból vett feliratok kerültek. Ez a jellegzetes építészeti kifejezésmód az első évezred elején alakult ki és számos modern épületen és a belső építészetben ma is alkalmazzák. A díszítés mellett az elmélyült vallásosságot is jelképezi.

A benyílókban kettő, öt és hat fős férőhelyek kerültek kialakításra. A keleti kényelmet idéző egy- és kétszemélyes ülőalkalmatosságok mellett a kufic méretéhez igazodó dohányzóasztalon kívül egy-egy fal síkjába illesztett TV monitor is helyt kapott a hét benyílóban. Általában hírműsorok vagy a szállodát bemutató kisfilm került bejátszásra.  A bokszok belépő részével szemben a szállodát kívülről körbevevő üvegfalon át rá lehetett látni a bejárat előtti hatalmas térre. Nappal a távolabb épült létesítmények fantasztikus alakját lehetett megfigyelni, míg sötétedés után a városra jellemző sziporkázó fény kavalkádot. A szálloda teljes területét figyelembe véve csak itt lehetett a dohányzás szenvedélyének hódolni. Az itt megpihenő vendégek részére természetesen rendelkezésre állt egy büfé, ahonnan az igényektől és a rendelésektől függően a szállodára jellemző bíborszínű és fekete egyen öltözetet viselő pincérek, teát, kávét, édességeket is felszolgáltak. A hatalmas méretű csarnokból kialakított meghitt terület egyúttal lehetőséget biztosított gyors üzleti megbeszélések, találkozások lebonyolítására, valamint napközben néhány perces pihenésre.

 

Túljutva a reggeli „füstadagon”, végre irányt vehettünk a reggelink elfogyasztásának színhelye felé. A Flying Carpet (repülő szőnyeg) étterem, a nevéhez méltón, a mennyezet egészén hullámzóan elhelyezett, a levegőben a lebegés érzetét keltő, perzsaszőnyegek fedték be. A reggeli időszakában, a nappal ellentétesen oldalon lévő étterem barátságos félhomályba burkolódzott. A látvány elképesztően izgalmas volt. A kifelé néző oldalon arab stílusba kialakított és elhelyezett fali szőnyegek meghitté, elvarázsolttá tették az egész teret. Mindebből valami fantasztikus nyugalom áradt. A belső és a bejárattal szembeni falak mentén kerültek elhelyezésre széles választékban, a különböző „svédasztalos” reggeli finomságok. Gyakorlatilag semmiben sem különböztek a kontinentális kínálattól. Hacsak abban nem, hogy az iszlámvallás szerinti nem ajánlott, nem tűrt és tiltott ételekre külön írásban is felhívták a vendégek figyelmét.

A szobával járt a reggeli étkezés. A Flying Carpet bejáratánál történő egyeztetést követően, csinos felvezetőnk kíséretében jutottunk el az általunk választott kétszemélyes asztalhoz, a külső üvegezett oldalon. Kitekintve rá lehetett látni az Aspire Zone közeli létesítményeire és a távolabb lévő, szemet gyönyörködtetően zöldellő területre. A reggeli nap fényében fényesen tündökölt a Hamadic Aquatic Center és mögötte megcsillant az Aspire Dome égszínkék, ovális kettős kupolája. Messze, a látóhatár homályában, már a sivatag sárgásszürke árnyalata folyt össze az acélkékbe áttűnő égháttérrel.

Ahogy helyet foglaltunk az ízlésesen és hihetetlen precizitással megterített asztalnál (minden kellék szinte milliméter pontossággal került felhelyezésre), már is ott termett egy kávét vagy forró vizet szervírozó felszolgáló. Kívánságtól függően kávét (vagy forró vizet a teához) töltött a csészékbe. Reggelizés közben beszélgettünk a tervezett találkozókról, üzleti megbeszéléseink céljáról és közben megfigyeltük, hogy rajtunk kívül négyen-öten fogyasztottak még, a közel hatvan, hetven főt kényelmesen befogadó étteremben. Talán e miatt, talán a hely meghittsége miatt is, nagyon halkan társalogtunk, nehogy zavarjunk másokat.

Kilenc óra felé járhatott az idő, amikor a reggelinket befejezve lementünk a recepcióra, ahol tájékoztattak bennünket, hogy a szálloda egyik vezető menedzserével egyeztetett találkozónkra tíz órakor kerül sor a Kufic egyik üres benyílójában.

 

Fojtatlyuk...

BY: HORVÁTH MIHÁLY

 

 

 

 

.

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Iratkozzon fel hírlevelünkre