.

.

.

.

 

.

2013. március 28., csütörtök 07:44

Történelem

Értékelés:
(1 szavazat)

Mélyen gyökerező Történelem

1878-ban, édesapja nyomdokait követve, Qassim Bin Mohammed Al Thani sejk egy egységes nemzetet hozott létre a katari félszigeten, így Katar nemzeti ünnepe december 18-dikán van, mely egy modern államuk létrejöttét jelzi.

Hivatalosan 1971. szeptember 3-án nyilvánították ki Katar állam függetlenségét, miután a török és brit befolyás is fejet hajtott ennek az akaratnak, majd Katar 1971. szeptember 21-dikén csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez is.

A mai modern – multinacionális, multikulturális - Katar gyökerei a több századon vagy akár ezreden át a szigeten élő emberek sokszínűségében rejlik. Az ország stratégiai fontosságú elhelyezkedése mindig is vonzotta a szigeten élőket és az ideiglenesen ott tartózkodó népeket is. Kezdetben csak a partvonal mentén kialakult állandó közösségek, és ideiglenes vagy szezonális telepesek éltek a sivatagban. A sziget történelme során mindig felkeltette a nagyhatalmak figyelmét, akik saját érdekükben szerették volna kihasználni Katar stratégiai helyzetét.

Több száz évvel ezelőtt még nomád beduinok vándoroltak az Arab és a Katari félszigeten családjukkal és állataikkal, míg az állandó lakosok éppen csak, hogy megéltek a hal és gyöngy halászatból vagy a kagylókból készített értékes lila festék készítéséből. Még ma is megtalálhatóak itt azok a családok, akiket történelmük a part-menti vagy sivatagi vándorlásokhoz köt.

Eredetileg a tenger a táplálék forrása volt. Manapság azonban már a tenger alatti gazdag szénhidrogén készletek kiaknázása jelenti az ország gazdagságát és jólétét, valamint az időközben vonzó turisztikai célponttál váló türkizkék tenger.

Őstörténet

24 millió évvel ezelőtt a katari félsziget a tenger alatt feküdt, de voltak időszakok, mint például 44000 és 70000 évvel ezelőtt, majd aztán megint 15.000 évvel ezelőtt, amikor az egész Arab-öböl területe szárazföld volt, vagyis elméletileg el lehetett volna gyalogolni a mai Szaud-Arábiából Iránban.

Időszámításunk előtt 6000 évvel ezelőtti homokkő szerkezetet, levél formájú tűzkövet és kőből formált nyílhegyeket is találtak Katar délkeleti Shagra területén. Időszámítás előtti ötödik évezredből tűz helyekre találtak Al Khorban, Dohától északra.

Az Ubaid időszak

A régészek sok helyen fedeztek fel halszálkából vagy kagylóból készült eszközöket, amely alátámasztja, hogy ezeket hosszú ideig használták és a tenger fontos szerepet játszott az itt élők életében. Majd Katar nyugati partján, Al Da’asa-nál már halszálkák helyett égetett kőből készült eszközökre bukkantak.

Olyan területeket, mint Al Da'asa valószínűleg időszakosan laktak a vadászok és  a halászok, ahova évről évre visszatértek. Mészkőből készült darálókat is találtak, amelyeket valószínűleg a gabonák betakarítása után használtak. Lakóhelyek nyomait sajnos nem találták, ami azt teszi valószínűvé, hogy olyan gyékény kunyhókat használtak, amelyeket az egész öbölben is egészen a huszadik század elejéig.

Al Khor közelében további halszálkából készült eszközöket találtak fiatal nők elhamvadt csontjai mellett, amik a Krisztus előtti 5. évezredből származnak. További ásatok során újabb kőeszközöket is találtak a nyugati parton.

Mezopotámiai befolyás

Időszámítás előtti 3. évezredben mezopotámiai sumérok telepedtek le a szaud-arábiai parton körülbelül 100 kilométernyire a katari parttól, ami alapján valószínű, hogy voltak egymással valamilyen formában.

A Dilmun civilizáció peremén

A mai modern tőkeerős Bahrein területén Krisztus előtt a harmadik és második évezred között fontos kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki a mezopotámiai és Indus-völgyi civilizációk között. Tipikus Dilmun nyomokat, mint például barbár kerámiákat találtak a Ras Abrouq félszigeten és Al Khor-tól délre Khor Shaqiq-n.

Néhányan úgy gondolják, hogy Dilmun része volt a kasszita Babilonnak az időszámítás előtti 2. évezredben. Kasszita kerámiákat találtak egy kis szigeten az Al Khor öbölben. A szigeten találtak még Murex puhatestűekre utaló lila festéket, valamint hasonlót még Khor Al Adaid területén is felfedeztek.

Görög és római befolyás

Az ie 5. században a görög történész, Hérodotosz utalt a tengerjáró Kananeusokra, mint Katar eredeti lakosaira, dicsérve a kereskedelmi és navigációs képességeiket. A földrajztudós, Ptolemaiosz is bejelölte „Katara’-t saját, az arab világról készített térképén, ahol megjelölte Al Zubara városát is, mely abban az időben a leghíresebb kereskedelmi kikötő volt az öbölben.

Nagy Sándor, miután i.e. 326-ban meghódította Perzsiát és visszatért Babilonba, de elrendelte az Arab-félsziget partvonalának teljes feltárását mielőtt még megtámadta volna a területet. A támadás valójában sohasem történt meg, mert Nagy Sándor meghalt 3 nappal annak elindulása előtt. Nagy Sándor halála után a birodalma Szeleukida uralom alá került. Dohától északra, Al Wasil (Lusail) területén megtalálhatóak az erre utaló i.e. 1. és 7. század közti lakóhelyek és védelmi rendszerek romjait, valamint temetkezési helyeket.

A Szaszanida Birodalom

A katari gyöngyök és murex festék volt a két fő kereskedelmi termék abban az időben, amíg a perzsa-szaszanida dominencia ideje alatt i.e. 3. században. Szaszanida-iszlám agyag, piros, csiszolt edényeket és üveget is találtak Umm Al Ma’-hoz közel Katarban, melyből arra következtettek, hogy az ott lakók jómódúak lehettek.

Az iszlám és az Abbaszidák terjedése

I.e. 7. század közepén Al Munzir Bin Sawi Al Tamimi király kérte az öböl térségében élőket, hogy csatlakozzanak az iszlámhoz. Az Abbaszidák által legyőzött Omajjád-dinasztia megbukott és tagjai i.e 750-ben és i.e. 762-ben Baghdadba költöztek. Akkoriban Katar hajóépítészetéről és tengerészeiről volt híres. Ez fontos szerepet játszott az iszlám terjedésétben tekintve, hogy az első haditengerészeti flottát az iszlám hódítások idején állították fel.

Mohamed próféta és felesége, Aisha híresek voltak arról, hogy katari köpönyeget viseltek. Katar híres volt qitri nevű, piros gyapjú, hímzett köpönyegéről. Szintén nevesek voltak a katari bőrökről és lándzsákról, valamint a tevékről és lovakról, melyekről a költők többször is írtak, mikor Katar gazdagságát és jólétét írták le.

Az iszlám korai szakaszában Katar folyamatosan gyarapodott, mint egy kereskedelmi központ, aminek északi részén sok tevékenység összpontosult, aminek köszönhetően könnyen hozzáfértek a víz alatti forrásokhoz, melyeket a mai napig is használnak.

Al Huwaila városa, az ország északkeleti részén, mint az egyik legfontosabb város funkcionált a félszigeten.

Az Abbászida korszak idején, az i.e 14. században, a Murwab Fort-i feljegyzések szerint Katarban gazdasági jólét volt jellemző. 

Remainban, egy másik iszlám-kori faluban is, Al Zubarától délkeletre, kerámia töredékeket találtak, amely a Kínával való kereskedelemre utal.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Iratkozzon fel hírlevelünkre